
„Fölmentem, és aludtam tíz percet" – út az Aconcaguára
Dél-Amerika és a déli, illetve a nyugati félteke legmagasabb csúcsára, az Aconcaguára mászott fel Varga Balázs, akivel arról beszélgettünk, hogyan zajlik egy kereskedelmi expedíció az Andok sziklaőrszemére, milyen az ember tudatállapota majdnem hétezer méteren, mivel telik egy pihenőnap oxigénhiányos állapotban, mit lehet lemérni a hátizsák pántjával, és mire jó a diszperzites vödör a sivatagban.
→ Tovább
Szédelgés a tiszolci sziklajárdán
Bár a fotók és leírások alapján valami extrémebbet vártam, a Tiszolc fölötti kőtaréjt azért érdemes volt megmászni. A mászás mondjuk túlzás, a lentről szigorúnak tűnő mészkőbércek hátán rövid „sziklapalló" vezet, viszont a kilátás és az erdő sokkal jobb, mint amit az egyébként apró hegyből kinéz az ember.

Nomád fényűzés a nyikorgó erdők rejtekén
Sose jutott volna eszembe a nomád és a fényűzés szavakat egymás mellé helyezni, amíg nem láttam a Sláviček menedékkunyhót a világvégi hangulatú Sztolica hegységben. Nyikorgó fák, naplemente páholyból és fűrészelés bicskával a Kárpátok szinte ismeretlen hegységében.